Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gábi dalgyűjteménye

 csak szöveg     >HOME   

MESÉL AZ ERDŐ (Hobo)

Am          Em     Dm           Em
Tegnap erre látták Jancsit és Juliskát
Am        Em    Dm            Em
Hófehérke éppen Robin Hooddal sétált
Dm       Em      Dm        Em
Bemegy a városba a vasorrú bába
Dm       Em        F             G
Fellép a TV-ben - kell a pénz kalácsra

Am        Em   Dm        Em
 Mesél az erdő, mesél az erdő
Am        Em   Dm        Em
 Mesél az erdő, mesél az erdő

Nagymamához indul kosárral Piroska
Ismeri a mesét, de vágyik a tilosba
Mondja a rókának, milyen szép a farkad
A farkas fejére varázsoljunk szarvat

Mesél az erdő...

Itt jön Ludas Matyi, libáját megette
Hátrányos helyzetű, nem jár egyetemre
Gyerek marad mindig, hősnek kissé gyenge
Akárki meglássa, színész lesz belőle

Mesél az erdő...

Igyekszik Ljudmilla, átvág a tisztáson
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon
Aknamezőn szökell, le sem ér a lába
Furfangos Nyesztyerka barlangjába várja

Mesél az erdő...

HANGULATBAN (Hobo)

F
Túl az Óperencián történt az eset
F
Kis Piroska nagymamához igyekezett
Bb
Kicsi kosarában, mely a karján fityeg
F
Tojáspótló, műlekvár és cukorjegyek
C7
Mindezekből vitt magával egy keveset
H Bb |
    Nagymamájához igyekezett

Száz veszélyt takar a sűrű erdő, berek
Mit tehet egy ártatlan, tudatlan gyerek
Mikor a sors rá egy ilyen nagy bajt uszít
Kiugrik a farkas, s mondja: Adj egy puszit!
Pusziért egy gyönyörű új ruhát veszek
    S egy szép lakást is berendezek

F    Dm       Gm       C7
Üsse kő ooahh Gondolja Piros
F    Dm       Gm        C7
Üsse kő ooahh Habár ez tilos
F    Dm       Gm         C7
Üsse kő ooahh Ha nem is csinos
| (C)
Nincs aki szememre hányja, egy a fő, hogy van dohánya

Jó leszek ooahh Feleli legott
Jó leszek ooahh Puszit is adok
Jó leszek ooahh Na de mit kapok
Ruhát, cipellőt, harisnyát és kalapot

Most a farkas elővett egy csekkfüzetet
És a sűrű puszik között egyre csak fizetett
Addig vett új ruhát, cipőt és kalapot
Míg a szegény farkas végül felfalatott
Eddig tart a mese kedves, jó publikum
    Itt a vége fuss el véle bum-bu-bu-bumm

Oooooaaaaahhhhh!!!!

HAJTÓK DALA (Hobo)

D                         A
Édesen alszol, zörren az ablak,
Hm
Megjött a parancs, rögtön induljak
G
Melegbe' fekszel, friss bőröd álom
A
Miattad kelek, érted csinálom

Nyakadban arany, takaród prémes
Hogy tudsz ölelni - dolgozni rémes
Kéne egy fiú, de félted a melled
Szép vagy és hiú, kincsed a tested

 D       G      A        D
Teérted hajtok, mindened meglegyen
Hm        G                      A
Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem

A kutyától félek, a vértől hányok
Mindig lenéztek engem a lányok
Nem vagyok senki, űzöm a vadat
Másoknak hajtok, mások hajtanak

Nem győztem soha, most sem nyerek
Nem tudok ölni, de nem is merek
Járom az erdőt, vadakra esek
Csak hajtó vagyok, ne lőjetek

Teérted hajtok...

BALLADA A SENKI FIÁRÓL (Hobo)

G             \     \           C- Bb
 Mint nagy kalap borult reám a kék ég,
G         \     \            C - Bb
 és hű barátom egy akadt: a köd.
G        \     \             C- Bb
 Rakott tálak közt kivert az éhség
G           \      \            Bb - H
 s halálra fáztam rőt kályhák előtt.
C        \        \             F - Eb
 Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak,
C          \      \            C - Bb
 s szájam széléig áradt már a sár,
G      \         \            C- Bb
 utam mellett a rózsák elpusztultak
G         \      \           C - Db
 s leheletemtől megfakult a nyár,
D          \      \          D-C
 csodálom szinte már a napvilágot,
D           \       \            D - Db
 hogy néha még rongyos vállamra süt,
C7       \         \           C7-Bb  | |
 én, ki megjártam mind a hat világot,
|         |           |    G   \ \  C - Bb
 megáldva és leköpve mindenütt.

Fagyott mezőkön birkóztam a széllel,
ruhám csupán egy fügefalevél,
mi sem tisztább számomra, mint az éjjel,
mi sem sötétebb nékem, mint a dél.
A matrózkocsmák mélyén felzokogtam,
ahogy a temetőkben felnevetek,
enyém csak az, amit a sárba dobtam,
s megöltem mindent, amit szeretek.
Fehér derével lángvörös hajamra
s halántékomra is az ősz feküdt,
és így megyek, fütyülve egymagamban,
megáldva és leköpve mindenütt.

S bár nincs borom, hazám, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül:
lesz még pénzem és biztosan remélem,
hogy egyszer nékem minden sikerül.
S ha meguntam, hogy aranytálból éljek,
a palotákat megint otthagyom,
hasamért kánkánt járnak már a férgek,
és valahol az őszi avaron,
egy vén tövisbokor aljában, melyre
egy rossz csillag sanda fénye süt:
maradok egyszer, Francois Villon, fekve -
megáldva és leköpve mindenütt.

6:3 (Hobo)

Am     -     Am = E  Am     -     Am = E
Ram pa-pa-pa pam pam Ram pa-pa-pa pam pam

Am             E         F  -   E       Am - Am=G
Hatot rúgtunk Angliának, olyan mint egy álom,
C            G            C          E7
A mi hazánk nevét zengik szerte a világon,
 Am     -      G      F      -      E
Szepesi Gyuri volt a magyar nép szeme,
  Am             F  =  E    -   Am
A rádió mellett együtt éltünk vele.

Ram pa-pa-pa pam pam...

Kocsis, Czibor, Bozsik Cucu, nagy labdaművészek,
Ezt közelről látták az angol hátvédek,
Hidegkúti, Puskás Öcsi gondoskodtak róla,
Hogy a labda hatszor jusson a hálóba.

(G)   C                  G7
Sej! Túl a Don-kanyaron, Isonzón, Mohácson,
Am                    E7
Büszke most a magyar, zengik a világon,
Am     F           E7      Am=E-Am
4:2 a félidőben, a végén 6:3!

Ram pa-pa-pa pam pam...

Minden magyar dolgozó nő tudja benn a gyárban,
Ez a nem várt nagy győzelem a békét szolgálja,
Munkaversenyt hirdet a Szedlacsek Jutka,
Így hatott egymásra a sport és a munka.

Ram pa-pa-pa pam pam...

Köszönjük a hat gólt, a pompás győzelmet,
Kedves magyar fiúk, a szívünk veletek,
Felétek száll hálánk, boldog lázban égünk,
S velünk együtt boldog a mi bölcs vezérünk.

Sej! Túl a Don-kanyaron...

Ram pa-pa-pa pam pam...

Gyarmatai vérét szívja a Brit Birodalom,
Mégis hogy megroggyant e szép őszi napon,
A híres oroszlán áll a gyászos ködben,
A béketábor meg piros-fehér-zöldben.

Ram pa-pa-pa pam pam...

Hatszáz csille szénnel több jön a bányából,
Az öntudatos vájár ma százasával számol,
Nevezetes év lett ez az ötvenhárom,
Győzelmet arattunk a kapitalistákon.

Sej! Túl a Don-kanyaron...
¦: 4:2 a félidőben, a végén 6:3 :¦

VIHARBAN SZÜLETTEM (Hobo)

Em           D      Em        D
Viharban születtem, jó időre várok
 C           G      Am            H
Hosszú útra mentem, de itt közel járok

Em D Em D

Átok ült apámon, egy fán lógott vele
Utolsó reménye, a koldusok hercege

Mohácson meleg volt, Világoson sötét
Aradon úgy féltem, megléptem mielébb

A Balaton mellé stoppal jártam sokat
Szárszón nem nyaraltam, jön a tehervonat

Viharban születtem, világ végén alszom
Ne bántsatok engem, mert én nem haragszom

HAJNALI ÉNEK (SZERGEJ JESZENYINNEK) (Dinnyés)

Am              \
Elkártyáztam a gyönge szívem
E7             \
Suhogasd le a szoknyád, Hajnal
 \            \
Pálinkát lehelek rád szelíden
 \             Am
Megháglak nehezen, halkan.

Jöjj Oroszország, vodka virága
Nevetés nékem a véred
Pincefehérek a volgai fák
Tejszínű szűz ez az élet

Dm               Am
Lebukik fejem és úgy zokogok
     E7             Am
Haloványul bennem a bánat
     Dm               Am
Veretik körülöttem az ősi dobot
      E7              Am
Szaladok, Hajnal, teutánad

Ez a csontpufogás, ez a hanti rege
Hitemet hirdeti híven
Katatón bálvány légy fekete
Hiszen elkártyáztam a szívem.

ÁLMODTAM EGY VILÁGOT (Edda)

 Am                G
Időm kevés, mégis hajt valami tovább
 Am                    Em
Kormos városomban rám nem várnak csodák
F                         G
Hajszolt kutyák futnak az út menti porban
    F                           \
Új filmeket adnak a régi mozikban.

Am                G
 Fáztam eleget az utcák kövén
Am                Em
 Falhoz dőlve rád vártam én
 F                 G
Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább
  F               Am                Em
Időm kevés, mégis hajt valami hozzád.

Am                G
Titkaim nem őrzi senki meg
   Am                   Em
De szívemben a dal megmarad nekem
F                 G
Újra átélem örök hangjait
    F                Am        Em
Ha szól az ének, álmodom a világot veled

  F = G     -    C
   Álmodtam egy világot magamnak
  F  =  G  -   Am
   Itt állok a kapui előtt
  F  =  G         C
   Adj erőt, hogy be tudjak lépni
  F  =  G      Am            \
   Van hitem a magas falak előtt

Fáztam eleget..

   Álmodtam egy ....

A HŰTLEN (Edda)

Am      Am/G          F    \
 Ment a hűtlen nehéz fejjel
Am     Am/G            F      \
 Visszamenne de ő már nem kell
C     Am             Dm
 Érzi hálátlan lett sorsa
       Em7           F   \
Keserű könnye arcát mossa

Arra gondol őt ki szerette
Ha szerette, el miért engedte
Vissza nem jön többé soha
Bárcsak békén hagyták volna

        Am            F
 Minden hajnal övé marad
        C              Am
 Látja szállni a madarakat
        Am            F
 Hosszú-hosszú ideje vár
         C              Am
 Nem számolja a napokat már
            C         Am
 ¦: De amíg él el nem felejti
         Em            Am         Bb   F-G
  Hogy a múltat ki nem tépheti szívéből :¦

Megállt egyszer s visszanézett
Nézte-nézte a messzeséget
Sárga lámpák jelzik útját
Otthon hagyta minden múltját

Ment a hűtlen nehéz fejjel
Tudja jól, hogy ő már nem kell
"Ég veletek " - mást nem mondott
Szeme túlragyogott minden csillagot

    Minden hajnal...

ELHAGYOM A VÁROST (Edda)

Em                   C7
Magányosan állok egy sötét udvaron
G                     C7
 Egy régi ócska lámpa csendesen lobog
D                       Em
 Sorra kidőlt padok közt lépkedek
C                     D
 Kevés a hely, ahova léphetek

Em                     C7
 A sarkon áll egy alak, rám vigyorog
G                        C7
 Szólni nincs kedvem hát tovább indulok
D                   Em
 A régi téren talán vár még valaki
C                          D      D7
 Vele jó lesz egy cigit megosztani

G                       Em7
 Egyszer egy szép napon, tudom,
                  F           D
 hogy elhagyom a várost, ahol élek
G                  Em7
 Mindent itthagyok, mit Miskolc adhatott
       F                  D  \
 Igen holnap, holnap indulok

Em                       C7
 Talán csak megszokásból indultam tovább
G                   C7
 Mereven bámultam a házak ablakát
D7                    Em
 A pályaudvar, á, egy megszokott állomás
C                         D
 Az egész egy furcsa látomás

       Em |           C7
Aztán csend, és újra csend
G             C7
 A sárga hold álmosan figyel
D7                         Em
 Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt
C                           D                D7
 Tudom, hogy nem felejted, mennyit vártam itt

 Egyszer egy szép napon...

A KÖR (Edda)

  Am          C      Am6          Dm7
A kör közepén állok, körbevesznek jó barátok
Am           Em            Am     F-G
Körbevesznek jó barátok és rosszak
  Am          C     Am6          Dm7
A kör közepén állok, így könnyen eltaláltok
Am           Em          Am     F-G
 Így könnyen eltaláltok, rosszak

  C           G            Am             G
¦: Ha egyszer odébbállok a kör közepéről majd hiányzok
  F          Em            Am     \ \ F-G
   Rám többé nem találtok, rosszak :¦

Bohóc vagyok, de bátor, pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam
Nem adom fel tudjátok, láthatatlan lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok rosszak

Hitványok az álmok, ha mindent eltakartok
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak
Könyöröghetek bárhogy, éles késsel rám vadásztok
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak

MINDEN SARKON ÁLLTAM MÁR (Edda)

       Am   -   D2    Am
Minden perc egy nehéz nap
       Am   -   G     Am
Minden nap egy hosszú év
      F             Am
Mögöttem már annyi érzés
   C   -   Hm       E7
Előttem még oly sok év

Volt már úgy, hogy mennem kellett
S nem tudtam, hová érkezem
Lehunyt szemmel azt reméltem
         C - Hm      Am \
Hogy egy dal segít nekem

És jött egy furcsa érzés
Vad erővel elkapott
Igen, úgy éreztem, kezeimmel
  C -  Hm       E7
Elérhetném a napot

Azért volt oly különös
Minden fénynél színesebb
Egész nap égett bennem
    C - Hm     E7 \
Egy dal szüntelen

          Fmaj - G      Am
¦: Minden sarkon álltam már
         D2  -   G     Am
  Minden lépcsőn ültem már
        F
  És ha elrúgtam egy követ
    Am           F  -  G        Am \
  Amerre gurult, arra mentem tovább :¦

A PANCSOLÓ KISLEÁNY (Beatrice)

    C           \        \         Dm
Ha végre itt a nyár, és meleg az idő,
   Dm  -  G7      Dm -  G7  Dm  -  G7   C
Az ember strandra jár, mert azért van idő.
    \         \      C - C7  F
Míg anyu öltözik, az apu ideges,
     F  -  F#0     C  -  Am7      D7  -  C#0=D7 G
Hogy olyan lassan készül el, hogy addigra este lesz.

         C             Dm
Jaj, úgy élvezem én a strandot,
      Dm6   -  G7     C
Ottan annyira szép és jó,
       A7             Dm -
Annyi vicceset látok, hallok,
D#0    G7   -   Am=G7 C
És még bambi is kapható.

A strandon az is jó, hogy van még sok gyerek,
És van homokozó, és labdázni lehet.
Csak azt nem értem én, sok néni mért sikít,
Ha véletlenül egy labda épp egy bácsira ráesik.

Jaj, úgy élvezem...

De apukára is én azért ügyelek,
És mindig odavisz a lelkiismeret,
Ha fekszik a napon és izzad már szegény,
Kis vödröm vízzel megtöltöm és rálocsolom mind én.

Jaj, úgy élvezem...

De este szomorú a hazafelé út,
Mert otthon az anyu a fürdőkádba dug.
Bár volt vele ezért már igen sok vitám,
Mert ki hallott még ilyen dolgot: fürdeni strand után?

Otthon nem szeretem a strandot,
Abban semmi se szép, se jó.
"Gyorsan mosdani!" - mást se hallok,
És még bambi se kapható.

NYOLC ÓRA (Beatrice)

   C              \
A munkának vége, kijössz a gyárból,
     G       \
Egy vodkától erős vagy és bátor,
     C              \
Egy részeg fazon a kezed után nyúl,
   G                   \
S nem tudod miért, de jól belerúgsz.

Mer' elfogyott a türelmed már,
Pedig szabad a csók, szabad a tánc,
Száz éve Párizsban az volt a jó,
A kommün ezért kötelet adott.

     F                C
¦: Nyolc óra munka, Nyolc óra pihenés
    G               C
  Nyolc óra szórakozás. :¦

A kocsmában, ott van a nagy élet,
Tompulnak az agyak, élesek a kések,
Sűrű a levegő az olcsó sör szagától,
Eleged van már e kibaszott világból.

 Nyolc óra munka...

A munkának vége, kijössz a gyárból...

Nézed, mi folyik itt,
Ami befolyik, az rögtön kifolyik,
A világos sörtől savanyú a szád,
Nem ígéri senki, hogy jobb élet vár rád.

 Nyolc óra munka...

AZOK A BOLDOG SZÉP NAPOK (Beatrice)

            C      Am
Ma már csak emlék,
           F         G
Mikor még nem voltál.
           C         Am
Az volt az igazi nyár
   F                 G
Az idő oly gyorsan száll

Amikor nem vagy itt velem,
Elfog a rettegés.
Minden kis zajra felébredek,
Mert azt hiszem megjöttél.

Mikor megjöttél, rögtön ősz lett,
Majd hirtelen tél,
Más lett a föld és más a világ,
Havat hord a szél.

           C                  Am
¦: Azok a boldog, szép napok, ég veled!
    F                    G
Te nem tudod, milyen jó nélküled :¦

C Am F G

Te nem érzed,
Nem érzed azt a kínt,
Amikor éjjel itt maradsz,
Magányról álmodik a remény.

Azok a boldog, szép napok...

A legszebb pillanat, amikor búcsúzunk
És a vonatra felszállsz
Könnyes szemmel arra gondolok,
Hogy nehogy lemaradjál

Jönnek a boldog, szép napok...

VÍZBEDOBOM A KALAPOM (Cseh T.)

 A     \    Hm      E
Még ma este én a hídon,
 D       E      D       E
 bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
 A     \    Hm     E
Vízbe dobom a kalapom,
 D       E      D       E
 bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
          G |                        E
Azazhogy: kalap nélkül megyek majd haza,
 D       E      D       E
 bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom,
G |                           E
Legyen ez életem utolsó gesztusa,
 D       E      D       E
 bo-bom-bom, bo-bo-bom-bom.

Otthon majd kinyitom a gázt...
S ha átszólnak, hogy mit csinálsz...
Hogy értsenek, tagolva majd így szólok át...
Épp tovább rontom az öngyilkos statisztikát...

S mert napközis épp a gyerek...
Csöpp kis ágyán elheverek...
És ott idézem fel majd apát és anyát...
Kik szintén rontották az öngyilkos statisztikát...

S mert - mint tudjuk - büdös a gáz...
S ételszagtól büdös a ház...
Majd elhagyott szerelmem parfümjét szívom...
És arra gondolok, hogy milyen jó volt a hídon...

Mert: még ma este én a hídon...
Lesz egy remek mozdulatom...
Azazhogy: vízbe dobom a kalapomat...
Mindig imádtam az ilyen gesztusokat...

KÉNE EGY DAL (Cseh T.)

C-C/H Am G \ Am \

Am        Dm7            Am           \
 Kéne egy dal, miben egy ház szerepel,
Am        Dm7        Am         \
 Érzelmes dalban egy szülői ház.
C          Am           Dm6/H        Am \
 Ám mit csináljak, ha e ház nem létezett.
C        Am       Dm6/H   Am \
 Éneklek másról e ház helyett.

Kéne egy dal már, hogy hív a szülőföld,
Hőn vágyott táj, mely az én hazám.
De úgy alakult, hogy nem hívott soha.
Hát éneklek másról, ha nem hí a haza.

Jól tudom, kéne anyámról is egy dal,
Ősz hajú asszony lenne benne anyám.
Ám az én anyám nem drága anyu.
Úgy vélem, sajnos, nem dalba való.

    A       D           E        A
És dal kéne arról, hogy énekelni jó,
 A      D              E          A
Számos baráttal, nagy asztalok körül.
C             Am        Dm6/H   Am \
 Ám nincs egy este, ami mindenható.
C           Am   Dm6/H       Am \
 Így hát az ének nem dalba való.

Lám lett egy ember, aki már nem is énekel,
Jól tudja: nincs ház, nem hívja haza.
És itt egy dal, ami nem dúdolható,
Mert nem dalba való, nem dalba való.

C-C/H Am G \ Am \ Am|

BÁNYALÉG (Cseh T.)

     G            C          G  -  C    G
Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
     Am          G           Am -  D7   G
Ott végre révbejutnánk, ott lenne élni jó.
     G            C           G -  C      G
Ott senkit sem zavarnánk, s a jótékony sötét-
Am               G            Am - D7    G
ben csak azt figyelnénk, mit súg a bányalég.

 G          C     G    C
Mondd, mit súg a bányalég,
      G        C      D7   G
Hogy bújj hát még-még közelébb.
G      C       G       C
Enyém vagy, és én a tied,
     G         C      D7    G
Míg halk dalt dúdol a bányalég.
 G         C        D7         C
Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom
 G         C        D7      C
Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.

Ott lenn a bánya mélyén, hol él a bányaló,
Csak ennénk és ürülnénk és azt mondanánk: hahó.
Most biztosan szeretnek, kik élnek odafönt,
És mosolyognak rajtunk, s az életük öröm.

S ha hozzánk lejönnének, lenne kézfogás,
Hisz végre révbeértünk, révbe - nem vitás.
Itt senkit sem zavarunk, s a jótékony sötét-
ben csak azt figyeljük, mit súg a bányalég.

Mondd, mit súg a bányalég,
Hogy csókra csók és közelébb.
Enyém vagy, és én a tied,
És halk dalt dúdol a bányalég.
Bambodoro-bambodoro-bambodoro-bom
Bambodoro-bambodoro-bo-bom-bom.

ILLEGALITÁS (Cseh T.)

Am/E  \

Am                     \
Ott én elszúrtam pont '88-ban
G                  Am
Elvettem feleségül Marit
Am             \
Pont '88-ban, március hóban
G                Am
Midőn a politika szakít

S a komcsik pártja megy új irányba
S velük a Mari apja, aki
A régi gárda kemény titánja
És pont az ő lánya volt Mari

Március hóba' ütött az óra
Elvettem épphogy ezt a Marit
S még aznap este majd hanyattesve
Hallom az após pártja szakít

   A              D
  Mondok apósnak: te aztán jó vagy
   E                    A
  Marha nagy politikus, öreg
  A                D
  Az ember nősül, hozzádmegy vőül
  E               \
  S bánja rögtön meg

  Ha előbb mondod, hogy ti lekoptok
  Hiába Marin a nagy didi
  Popó hiába, ha komcsi lánya
  Frász, aki elveszi

Sírt ott az árva, hogy így-úgy a lánya
De én csak rosseb aki megesz
Majd medvebőrre ketten ledőlve
Megittunk whiskyt három rekeszt

S ottan ledőlve, kissé enyhülve
Rászólok: tudod, hogy mit, öreg
Mit előbb mondtam, azt csak kínomban
Mondtam a Marit illetőleg

  A whiskyd is jó, a lányod is jó
  S azért, mert a pártod most szakít
  S hogy én elszúrtam pont '88-ban
  Nem balhézok itt

  Mennek az évek, jönnek az évek
  Azért a komcsik pártja kemény
  Vonuljunk máma illegalitásba
  Hátha van remény

Ugrott apósom, nagy régi sólyom
Mindene az illegalitás
Revolvert rántott és így kiáltott
De jó kis elvtársam vagy, Balázs

Bár én elszúrtam ott '88-ban
Egy komcsi házba mentem vejül
Azért az hőstett, hogy az időknek
Néha az ember szembeszegül

Az após pisztolyával megyünk illegalitásba
Megtanít, mi a vörös segély
Éj-nap összebújva, röplapokat nyomva
¦: Az ember a jég hátán is megél :¦

AMIKOR DÉSIRÉ A MUNKÁSSZÁLLÁSON LAKOTT (Cseh T.)

G-G=C G

 G             G -  G/F#
Néhány lepedőt összekötve
D              \
Leeresztettünk a földszintre
Em               \               D-D4 D
És egy Ica nevű nőt így húztunk fel

Felhúztuk Icát a negyedikre
Én, a Feri meg a Bíró Imre
A rendészek így nem láthatták meg

Örvendezett a munkásszállás
Megszűnt a nők utáni rohangálás
Végre szereztünk egy állandó nőt

  Em                 Hm
  Mondta is nekünk a Bíró Imre
  Em                D
  Bátor nő, mert a negyedikre
   G               \           D-D4 D|
  Gyáva nő nem is merészkedne fel

  És igaza lett az Imrének
  Mert egy hét múlva a rendészek
  Mikor lebuktunk, megdicsérték Icát

Az még csak hagyján, hogy kibírta
Hogy egy emelet birtokolja
És az is hagyján, hogy szekrényben élt

Ám az mégiscsak meghökkentő
Hogyan mászhatott fel egy szegény nő
A munkásszállás legtetejére

   [Nahát erre aztán tényleg mondtuk nekik, hogy]

Néhány lepedőt összekötve
Leeresztettünk a földszintre
És szegény Icát mi így húztuk fel
   [Huh!]

Így húztuk Icát a negyedikre
Én, a Feri meg a Bíró Imre
És egy szekrényben rejtegettük őt

Elvitték Icát a rendészek
Kit az emelet így becézett
Te vagy a legelső állandó nő itt

Szomorkodott a munkásszállás
Jöhet a nők utáni rohangálás
Em                 A           D-D4 D|
Elment az egyetlen nő, ki állandó

BUDAPEST (Cseh T.)

Em                   Am                    Em \
Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Em                 D      -     Am        Em \
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
 D                C
Itt van a város, vagyunk lakói
 D             C                Em \
Maradunk itt, neve is van: Budapest

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Házakon rések, azon kilépnek
D                 C            \          Em \
Házak közt járat, azokon járnak, indulnak el

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itt, neve is van: Budapest

Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás
Közértbe megy le tejért János és Tamás
Tócsák tükrében magukat nézve
Dohányszemcsékkel zakók zsebében, indulnak el

Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Am                 \                  Em   \
Éva tegnap volt az abortusz bizottság előtt
Am              \                Em   \
Téli kabátomra hasztalan keresek vevőt

Házmesterünknek adjunk szép mosolyokat
Nézd, homlokomra egy boríték nem ráragadt
Más vagyok, nem az, akit épp maga most keres
Fáskerti elvtárs, legyen már olyan szíves

A fekete lyuk egy nem létező égitest
Három év múlva nem vagyok hadköteles
Felismer tanár úr, vagy tán elfelejtett már
Kérdésem volna, pálinkát mérnek-e már

Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk
Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk?
Itt van a város, vagyunk lakói
Maradunk itten, maradunk itt, maradunk

A PARKETT ÖRDÖGE (Cseh T.)

Em             A            Em \
Róla szólt az összes tánczene
Em  -   A    Em  -   A   Em \
Ő volt rég a parkett ördöge
Em          A         Em \
Cikázott a lába meg keze
Em  -   A       Em   -    A     Em \
Mással nem ment el lány, csak vele

 D                  \                Em
Sarokból bámulták, csókolták lába nyomát
 D                  \                Em
Veszettül áttáncolt ezeregy vad éjszakát
D                 \              Em
A haja röpködött magasan feje felett
 D                 \               Em \
Telihold lehetett, amikor megszületett

Ő volt rég a parkett ördöge
S találd el azt, hogy mi lett vele
Aki rég az éj császára volt
Főorvos a MÁV-korházban most

Éjszaka császárának vagyok a betege
Reumás vagyok, így lettem az esete
Éjszaka császárának vagyok a betege
Most mondd meg, hitted azt, hogy ez lesz majd ővele

Ő volt bíz a parkett ördöge
Egy tánczene sem szólt nélküle
A lányok szája forrón nyílott szét
Ha meglátták a parkett ördögét

S orvosi köpenyben szembejött éj hercege
Ott a MÁV-kórházban, nézem, hogy mi a fene
Esküszöm, azt hittem róla, hogy régen halott
És a múlt kísértete jön a köpenyben ott

A régi zene még fülembe cseng
Széjjelnyílt a tömeg, ha megjelent
Azért nyílt a tömeg előtte szét
Mert imádtuk a parkett ördögét

S kérdezi: "Na kérem, hogy van az izülete?"
Ott a MÁV-kórházban a parkett volt ördöge
S miközben bámulom az éjnek volt hercegét
Mondom, hogy szaggat még, de most már csak kicsikét

Ő volt rég a parkett ördöge
Ha rámozdult, mint veszett fene
Úgy járt neki lába meg keze
Hogy úgy hívtuk, hogy parkett ördöge

Legendás sztorikba foglalták az ő nevét
Ezeregy mellbimbó dicsérte varázskezét
És most meg azt mondja a MÁV-kórházban nekem
Hogy neki valahogy gyanús az izületem

Vegyes érzelmekkel mentem el
Kérdezek, de senki nem felel
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Engem majd a parkett ördöge
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Engem majd a múlt kísértete
Azt kérdem, vajon meggyógyít-e
Bárkit is a múlt kísértete